2013. márc. 20.

Dióhabos pite

Igazi nagymamás, házi sütemény. Egyik kedvencem. Tésztája omlós, de nem széteső, tetején a dióhab maga a csúcs. A lekvár már csak slussz poén. Érdemes savanykásabb fajtát használni, hiszen ezzel hozzuk egyensúlyba az édes aljat, a tetejével. Személy szerint meggy- és szilvalekvár eltevő vagyok. Bár az utolsó ellenállhatatlan epres-rebarbara lekvárommal is ki fogom próbálni.
Tészta: 25 dkg liszt – 16 dkg margarin – 5 dkg cukor – 5 tojássárgája – fél csomag sütőpor – csipet só Teteje: 5+1 tojásfehérje – 20 dkg cukor – 20 dkg darált dió + lekvár (jelen esetben szilvalekvár)
A tésztához valókat a szobahőmérsékletű vajjal összegyúrjuk és letakarva fél órára hűtőbe tesszük. Ha letelt az idő, egy jól kilisztezett munkapulton, tepsink nagyságára nyújtjuk és mindkét oldalát továbbra is belisztezve óvatosan feltekerjük a nyújtófára és annak a segítségével beletesszük az előre kikent és kilisztezett tepsibe. Ha szétesne, ne bosszankodjunk, tapasszuk össze és igazítsuk meg. Villával megszurkáljuk és 180 fokos előmelegített sütőben 18 perc alatt elősütjük. Amíg elkészítjük a dióhabot, tésztánkat hagyjuk hűlni és a sütőnket vegyük vissza 155 fokra. A tojások fehérjét elkezdjük habbá verni. Amikor kezd keményedni, fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, amikor már kemény mehet bele a dió. A tésztánkat bőségesen kenjük meg lekvárral, majd öntsük rá a dióhabot és óvatosan egyengessük el. Tegyük vissza a sütőbe és kb. 20 percig süssük tovább, valójában már csak a habot szárítsuk. Ha megvagyunk és ehetővé hűlt :) meleg vizes késsel szeleteljük.

3 megjegyzés:

teller-cake írta...

Ez tényleg "nagyis" és fantasztikusan néz ki! :)

horimarika írta...

Igen, ez nálunk is a nagymamis süti. És mennyire imádom!!!!! Köszönöm, hogy írtál róla. Lassan neki kéne állnom, mire mami leszek pöpec módon menjen :)

Jutka írta...

Nagyon guszta, szívesen megkóstolnám :)