2010. máj. 29.

Vaníliás cukor házilag

Pár napja olvastam egy cikket Egy csipetnél a vaníliás cukorról, majd az ott feltüntetett linkkel Szepyhez is eljutottam, aki ugyancsak házilag gyártja. Fel is vettem vele a kapcsolatot tanácsért, hogyan is készítsem, mert ajándéknak szántam egy kedves lánynak (már mondhatom, hogy baráti társaságunk részei a párjával, egy régebbi ismeretség okán) aki ugyancsak gastro blogot vezet ő lenne Diával főzni-jó és szerettem volna meglepni valami általam készített finomsággal is. Hiszen, amikor nálunk jártak ős is kedveskedett nekem egy isteni házi baracklekvárral.
Nos itt lenne a remekmű. Remélem Dia, már nem olvassa a mostani bejegyzést, mert készül a fogadásunkra. De ha igen, az sem baj, mert nagy szeretettel gyártottam
Azt viszont meg kell mondanom, irtó erős illata volt készítés közben. Olyan émelyítő, mint amikor beül az ember egy taxiba és megcsapja orrunkat az erős illatósító szaga :)))) De túléltem.
Szükséges hozzá cukor és vanília rúd. Amit közben megtudtam, hogy aranyárban vettem. De naivan én azt hittem, hogy remek vásárlás volt.
A vaníliarúdból kiszedtem a magvakat és kávédarálón ledaráltam cukorral. Így jól össze is keveredet. A héját kettévágtam és azt is beleszurkáltam. De lehet még úgy is készíteni, hogy az egyben hagyott rudat szúrom cukorba, vagy mindenestől ledarálom, de ha felhasználtuk édességhez, pl tejben főztük, majd lemostuk és megszárítottuk, úgy is jó meg stb…. Legközelebb a vanília esszenciával próbálkozom.

14 megjegyzés:

egycsipet írta...

Ééés igen! Saját részre nem készült? :)
Kérd meg Diát, hagyja úgy 2 hétig összeérni az ízeket, mielőtt használni kezdené. ;)

szepyke írta...

:)))

Nahát, linkelve vagyok, köszönöm!:)
Ritkaság számba megy, hogy a bloggerek egymásra linkelnek, ahhoz túl irigy a banda!:)
Köszönöm!:))) És csinálj magadnak is mindenképpen, illetve, szólok, ha van infó a vaníllia ügylettel kapcsolatban!:)

mandy tarragon írta...

Én egy nagy üveg cukorba dobálom mindig a "használt" rudakat. Olyan illata van, hogy csak na :) Amikor nagyon fogy a cukor, akkor egyszerűen után töltöm, jól felrázom és ennyi.

Felhőlány írta...

Biztosan nagyon értékelte a megajándékozott ezt a figyelmességet! Nagyon egyszerű, de fantasztikus gasztroajándék! :))

pitypang írta...

Kedves ajándék,biztosan örül majd neki :)
(én is szoktam ilyet készíteni,még anno Stahl műsorában láttam,azóta csinálom:))

Livi írta...

Nagyon jó ajándék :) Nálam épp most érik a vanília esszencia... még kb 3 hét kell neki és aztán posztolom :) Szintén Szepy segített nekem is!

Kata írta...

Szép az üveg is, biztosan fognak neki örülni.

Renata Kalman írta...

Jó kis ötletek a vanília-ízhez. Tényleg nem olcsó mulatság!

Andi írta...

De jó ajándék....biztos nagyon örült Dia!

L.Krisztina írta...

Összehasonlíthatatlan a gyári vaníliás cukorral!! Mindjárt lesz levendula abból is remek cukrot lehet készíteni, és ne tudd meg mibe kerül, ha készen vásárolod .

Latsia írta...

Az egy dolog, hogy tök szépen tálalod a finomságaidat.... de ezt a báránykádat már hónapok óta irigylem! Olyan cuki!:-)

Hugi írta...

Szia Bianka!
Ez is nagyon jó ötlet volt, mint mindig. Nagyon szeretem ezeket a házi ajándékokat, mi karácsonykor ilyeneket ajándékozunk, azonban a mi rokonaink, ismerőseink nem ilyenek...
Új baráti kör után kell néznem :DDDDD

(na ez csak poén volt)

Gratulálok ismételten!!!

Hugi

Dia írta...

Könszönöm szépen! Azt hiszem láttad az arcomon, mennyire örültem neki! :-)

Szepyke! Én szerencsére elég sok helyen talélkoztam linkeléssel ezért, pl Én is belinkelem, mint utoljára Andi kókuszkockáját vagy társait. Így fair.

Bianka írta...

Nagyon szépen köszönöm Lányok!
Hazaértünk, ajándék átadva. Dia nagyon örülök, hogy tetszett :) Nagyon finom volt az olivás kifli, majd ha blogolja mindenkinek ajánlom

Természetes számomra, hogy megjegyezzem a forrást ha még tudom, honnan származik :D

A barikámat imádom, egy igazi egyéniség :))))Olyan huncut mosolya van