Buktakoszorú

Karácsony közeledtével, mint, jobban és jobban belelkesülök a hasonló desszertekért. Kezd elkapni a hév és vágyom a kelt tészta és fahéj illatára. A kelt tészta mindig is a kedvencem volt és az is marad. Nem tudom megmagyarázni milyért, de imádom készíteni és imádom enni is. Talán azért, mert a kelesztés idején kívül nem egy hosszadalmas munka.

50 dkg liszt – 2 tojás sárgája + 1 egész tojás a kenéshez – 10 dkg margarin – csipet só – 5 dkg cukor – 2,5 élesztő (fél kocka) – 3 dl tej – lekvár
A langyos tejet az elmorzsolt élesztővel, egy kiskanál cukorral és két kiskanál liszttel meleg helyen felfutatjuk. Ha megvan, hozzáadjuk a liszthez a tojások sárgájához, cukorhoz, olvasztott margarinhoz és csipet sóhoz. A robotgép csigás végével jól megdagasztjuk. Szórjuk meg liszttel, takarjuk le és meleg helyen kelesszük bő 30 percet.
Ha már duplájára kelt egy lisztezett felületen nyújtsuk ki, de vastagra, hogy kb. nyolc bukta jöjjön ki belőle. Vágjuk fel, majd mindegyik közepébe tegyünk lekvárt. Jó sűrű nem folyós változatot. Én jelen esetben fahéjas házi szilvalekvárt tettem.
Ha koszorút készítünk, használjunk kuglófsütőt (nekem van csattós szélű az a legjobb, mert sütés után le lehet szedni a peremét). A kuglófosba, inkább golyóra formázzuk, ha nem koszorút készítünk, akkor hagyományos buktaformát, jó szorosan egymás mellé egy kisebb tepsibe. Mert az a lényeg hogy felfele nőjön és ne széltébe. Megint tegyük 30 percre meleg helyre, majd kenjük le tojással és 180 fokos előmelegített sütőben, süssük készre. Kb. öt perc után, kezd a teteje nagyon pirulni, akkor lazán dobjunk rá alufóliát, hogy ne égjen meg.