Féltett kincsem – Anya receptfüzete + Játék

Receptfüzet. Édesanyámé volt, idősebb nálam is. Megsárgultak lapjai, a ragasztott képek kezdik megadni magukat. Ahogy az idő is. Öregszünk, ez van. Főleg, amióta betöltöm a 30-at. Számunkra egy emlék egy kincs, mert aki írta már nincs közöttünk. Olyan szépen írt, őt látom benne. Apu védi, óvja. Néha kölcsönkérem, jegyzetelek belőle, majd visszaadom, hadd oltalmazza ő tovább.
Számomra egy szép emlék, most már hasznos tanácsadó, amikor gyerekkoromban segíthettem a konyhában, fekete füzete mindig ott feküdt az asztalon. Látszanak lapjain, itt is folt, ott is egy folt. Használva volt, imádott sütni. Mennyei finomságok kerültek ki kezei közül. Illatok lengték be a lakás minden zeg-zugát, s melegséggel töltötte el lelkünket. Békesség honolt.
Ha kérdezte mit süssön, mindig darázsfészket akartam volna. Nővérem keksztekercset, apunak mindegy, csak finom legyen. Bár van még egy rejtett füzet, tőle is lesek, és akitől ugyancsak sokat tanultam és sokat köszönhetek, nap mint nap. Ha olvasod, Köszönöm neked is. A közeljövőben igénybe veszem őket és készítek pár finomságot, amit megosztok veletek.

Játék: Kinek milyen titkos régi, vagy van-e saját készítésű receptes füzete?

Nekem van, íme. Egy kicsit ütött kopott. Használt. Amikor a barátommal, azóta férjemmel összeköltöztünk, kezdtem gyűjteni, írni, szerkeszteni. Tele van kézzel írt cetlikkel, újságkivágásokkal. Van olyan receptem, hogy azt sem tudom mit takar, mert nem írtam rá a nevét, csak a hozzávalókat és elkészítést. Lehet, hogy nekiállok egy zsákbamacskának. Vagy felteszem, ti meg kitaláljátok mi lehet :) Sok receptet géppel írtam és lefűztem.
Palkó párszor megcsócsálta, de remélem egyszer az én gyermekem számára is egy darabka kincs marad belőlem, neki.