Kukoricázzunk

Elérkezett a kukorica szezonja. Meg az enyém is. Megállás nélkül, mint egy régi írógép kattogok a csöveken egyik végéről a másikra. Jó sósan szeretem, hogy marja a számat. Nem tudom, hogy fér belém ennyi, de ilyenkor megnyílnak a tartalék gyomorhelyek és várják a következő adagot. Férjem szerint olyan vagyok, mint egy kombájn :))) És igaza van, imádom.
Vegyünk finom zsenge kukoricát. Ha az árus néni vagy bácsi nem látja, mélyesszük bele a korműnket és ha tej szerű nedv buggyan ki, tökéletes. Tisztítsuk meg a kukoricát, belső zsenge leveleket mossuk meg a csövekkel együtt, majd fektessük el az edény alján. Rá a kukoricát és a végén még pár levelet. Ha nagyon vaskos csutkái lennének, vágjuk le. Helyhiány következtében a csöveket törjük ketté. Szórjuk meg sóval (én általában 2-3 kiskanállal teszek), öntsünk rá annyi hideg vizet, hogy ellepje. Majd lassú tűzön főzzük készre. Na és itt jön, ahány ház annyi szokás. Van, aki azt mondja nem szabad sót tenni. Van, aki cukrot tesz, van, aki tíz percig főzi és van, aki meg két óráig :)))
Én sózom és forrástól számolva legalább 30-40 percet főzöm. Bár jártam én is, hogy olyan fajtát vettem, hogy minél többet főztem annál keményebb lett :)