Szalakális (házi krémes)

Inkább nevezném, ezentúl szalakálisnak, úgy is sokk volt a sütése. Az eredeti receptben házi krémes volt a neve, de szerintem ez egy sima finom sütemény. És miért volt sokk? Mert most használtam életemben először szalakálit és nem tudtam, hogy sütés közben ennyire borzalmas szaga lesz. Bekeverés közben már éreztem valamit, de álmaimban sem gondoltam, hogy csípős, kibírhatatlan, fullasztó ammónia foglya beteríteni a lakást. De annyira hogy a szememet is csípte. Szó szerint védőfelszerelésbe bújtam, vagyis kendőt kötöttem az arcom elé :))) A tésztán, sütés után, már nem érezni. Annyiban megéri a szenvedést, hogy nagyon finom, könnyű, porózus állagot kapunk.

Tészta: 50dkg liszt – 5dkg cukor – 1 csomag szalakáli – 2 dl tej – 5 dkg vaj vagy margarin – csipet só
Krém: 2 csomag vaníliás cukor – 2 kanál vanília aroma – 4 tojás – 1 l tej – 8-10 evőkanál cukor – tortabevonó A süteményt egy nappal előbb kell elkészíteni, mint, hogy feltálaljuk a vendégeknek vagy családnak. Kezdjük a krémmel. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukrokkal, és vanília esszenciával, majd lassan csomómentesre keverjük a tejjel. Feltesszük a tűzre és folyamatos keverés mellett besűrítjük. Ha megfelelő az állaga, levéve a tűzről, lassan hozzákeverjük a tojások felvert habját.
A tésztához összegyúrjuk az alapanyagokat. Osszuk háromfelé, nyújtsuk vékonyra, majd 180 fokos előmelegített sütőben süssük készre, nagyon világos barnára. Utána hagyjuk hűlni. Három szép piskóta lapot kell, hogy kapjunk. Érdemes az összeállítandó formánk nagyságára formázni, nyújtani. Állítsuk össze a süteményünket, egy sor piskóta egy sor krém…, majd legvégén öntsük nyakon tortabevonóval. Hűtőben tároljuk. A képek a hétvégi nálunk tartott tatárbifsztek partin készültek :)))