Bár egy kicsit késve írom le a Márton napi receptet, de nem maradtunk le róla mi is ettünk, így nem fogunk éhezni, ahogy a mondás írja…. Pár bejegyzéssel arrébb a libacombot, most a libamellet készítettem életemben először és nem utoljára. Enni többször ettük, csak a kiskonyhám repertoárjából maradt ki. Kövezzetek meg, de mivel későn értem haza, nem komplikáltam túl a dolgot. Vagyis a legegyszerűbb módot választottam és néha ilyet is el kell követni a konyhában, hiszen sokan közülünk, munka után hazaéve készítjük családunk elé rakott finom ételeket.
2 főre: Közértben kapható sütőzacskós fűszerkeverék (fokhagymás) – 1 libamell
Fontos: tudni kell, hogy a hely, ahol vettük a libát valóban friss, üde és nem egy vén csoroszlyával ajándékoztak meg.
Teljesen a sütőzacskóra hagyatkoztam. Kb. 40 percet pároltam (sütőttem), de nem 200 fokon, ahogy írta, hanem 180 fokon, majd szétvágva a zacskót ropogósra pirítottam.
Közben a felgyülemlett szafttal locsolgassuk meg.
6 megjegyzés:
Egy falatot kérnék szépen!Gyönyörűséges!:-)
Nagyon gusztusos, jól jönne most ebédre. :))
Még sosem sütöttem libát, csak kacsát. Azért remélem nem maradunk éhen jövőre sem. :))
Bianka! Ez kíííínzáááás...imádooooom! Nagyon jól néz ki, elfogadnám ebédre! :)))
Köszönöm Lányok :)
Én csak a jól megsült bőrét csórnám el :)
Szerintem ez a fogás bármely ünnepi alkalomnál megállná a helyét, és jövőre is lesz Márton nap.:) Talán akkor majd neki merek fogni egy ilyen éteknek.:P
Megjegyzés küldése