2011. ápr. 13.

Barna sütemény, nem csokis, nem kakaós :)))




Elővettem egy régi szakácskönyvet (Régi és Új Ízek, 1984), amit még anyu is használt, majd elkezdtem bőszen lapozni. Megakadt a szemem a barna süteményen. Száz százalékra azt hittem, hogy csokoládés, vagy kakaós és attól barnás (nem volt kép róla), de semmiképp sem gondoltam arra a lehetőségre, hogy paradicsomlével készült. Szkeptikusan álltam hozzá, de ugyanolyan kellemesen csalódtam, mint a répatortában, hiszen annak sem volt répa íze, ennek sincs paradicsom :)

20 dk cukor – 3 dl paradicsomlé (egy kiskonzerv paradicsompüré + 3 dl víz, mert nem volt paradicsomlevem) – 1 dl olaj – 1 mokkáskanál szódabikarbóna – 1 kiskanál fahéj – 35 dkg liszt – 1 citrom leve – 10 dkg egész dió – lekvár

A tésztához az összes alapanyagot egy tálban jó összekeverjük. A diót törjük apróra, valamint érdemes robotgépet koszolni :). Öntsük egy kikent, lisztezett tepsibe, majd 180 fokos előmelegített sütőben süssük készre. Tűpróbával ellenőrizzük. Ha kész, a piskótát hűtsük ki, majd vágjuk ketté és bőven kenjük meg ízlésünknek megfelelő lekvárral. Jelen esetben szilva.
De használhatunk krémet is, nincs szabály. A piskótával bánjunk óvatosan, mert puha omlós és nagyon finom :)

23 megjegyzés:

sedith írta...

Ez jól hangzik! Régebb zöldparadicsomból volt szokás lekvárt főzni errefelé!:)

judit60 írta...

Nagyon finom, emlékszem Édesanyám sütötte a 80-as években.

Anikó írta...

Szeretem ezeket a régi, de pofonegyszerű recepteket, hogy miket ki nem találtak régen, nyilván szükségből és működött a dolog. Vittem a receptet, feltétlenül meg fogom sütni. Nekem is van régi szakácskönyvem, még 1954-es is, majd körülnézek benne, meg a nagymamám kiskönyvében is, ezek aranybányák:-)))))

családi tűzhely írta...

Nagyon ötletes!

Éva írta...

Nagyon guszta, szeretem én is a régi szakácskönyveket lapozgatni.Valóban ezekben a receptekben étkezési keményítőt, tejszínt, zselatint nem lehet találni.

sedith írta...

Éva, mi a baj a tejszínnel? :) Szerintem az létezik, mióta teheneket tart az emberiség!Gyerekkoromban mindig volt otthon tejszín, tejföl, vaj, és természetesen, hogy nem üzletből. Sőt, nekem most is van házi tejszínem, tejfölöm, mert a tejről mindig leöntöm és az ételekbe nagyon sokszor azt használom. Persze, ez sokaknak nem adatik meg ma már, és az üzleti tejszín az minden, csak nem házi.:) De legalább van az is.

Nelli írta...

Finom lehet!Valahol már olvastam hasonlót.

Dia írta...

De érdekes. Biztos kipróbálom

Eszter írta...

Olyan nagyon omlósnak, puhának néz ki a tészta. Mesés.

Mézigörl írta...

Brutális! :-DD

Praliné Zsuzsi írta...

Milyen különleges!

Anikó írta...

Jó lenne belőle egy szelet kóstolóba :-)

4Gyerek írta...

érdekes. meg ötletes

Gesztenye receptjei írta...

Azta micsoda ötlet, sosem mertem volna kipróbálni, ha csak úgy könyvben olvasom:-)

Mária írta...

Igen nagyon érdekes recept talán egy próbát is meg ér, én diétásan készíteném a páromnak, hogy cukor betegek is ehessék. köszi:-)
hogy olvashattam

Nely írta...

Nu am mancat niciodata prajitura cu suc de rosii dar sigur este foarte buna! O zi placuta!

Szemi írta...

Na, a paradicsomra én sem tippeltem volna.:)
Amúgy jól néz ki, látni rajta, hogy szép könnyű a tésztája.

Mary írta...

Ötletes nagyon! :)

Reka írta...

hat ez nagyon fincsi lehet :-)))). Megsuthetem? Kosziiiiiiii.

Ditta tortái írta...

Nagyon érdekes recept,de tényleg:-)De nagyon tetszik!

Juci írta...

Jó kis recept, beállítom a sorba a többi közé! Köszi érte!

Bianka írta...

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm

Vicuska írta...

Jééé, tényleg így sütöttek anno, paradicsomlével a cukrászdákban is! és fura módon ízre is finom, nem száraz! én még nem próbálkoztam vele, ki fogom ezt is próbálni :)