Vaníliás-meggyes zabpelyhes keksz

Vegyünk egy jól bevált receptet, adjunk hozzá ezt-azt és már is egy új ízvilágot kapunk. Amióta először elkészítettem a sima diós változatát, rajongással fogyasztják. Ha váratlan vendégek jönnek és van kb. fél óránk, igazán meglephetjük a társaságot. De ha előre dolgozunk dobozban több napig is eláll. Vagyis a sima vagy a diós, mert nagyobb adagokat készítek, de a meggyesről sajnos nem tudok információval szolgálni, mert egyből elfogyott.

Íme, az első diós változat, amit ITT találtok. Most hagyjuk ki a diót, de a többi alapanyagra szükségünk lesz, valamint egy marék friss vagy befőtt (jelen esetben) meggyre, 1 vaníliás cukorra és két kanál vanília kivonatra. Amikor eljutottunk a végére, hogy a meggy is belekerül, ne sajnáljuk és trancsírozzuk össze. Most nem az a célunk, hogy egészben maradjanak, hanem a gyümölcs cafatok járják át az egész tésztánkat. Mint az első receptnél, formázzunk dió nagyságú golyókat, két tenyerünk között lapítsuk össze, majd süssük készre. Hagyjuk rácson hűlni, ahol felveszi a keksz állagot. Formázás előtt érdemes vagy tíz percet pihentetni a bekevert végleges masszát, hiszen nedvesebb, mint a diós változat és hadd szívja meg magát a pehely. És, ami felteszi az I-re a pontot az az olvasztott csokoládé. Vegyünk egy tábla keserűcsokit, adjunk hozzá egy vaníliás cukrot, olvasszuk össze pár csepp vízzel, majd locsoljuk meg a kész kekszeket.