Diós ostya.

Nagyon könnyen elkészíthető desszert! Még anyu titkos receptgyűjteményéből maradt rám. Hasonlít a nápolyihoz, de finomabb, háziasabb és roppanósabb töltelékű.
Édes, tartalmas, isteni vendégváró, viszont a világ összes diója sem elég bele, így készüljetek fel a vásárlásra. Mellékesen nem kell frissen készíteni, így marad időnk magunkra is :). Előtte 1-2 nappal elég hozzálátni, mivel másnap vagy utána az igazi, amikor is az ostya egy kicsit megpuhul és törés nélkül szeletelhető. A lényeg minél több áll annál jobb.

1 csomag ostyalap (ha Mogyi ostya, mert abban sok a lap) – 0,5 kg kristálycukor – 200g margarin – 1 tubus sűrített tej – 500g durvára vágott dió és még legalább 400-500g darált dió.

A cukrot egy edényben felolvasztjuk, míg világos barna mézszínű nem lesz (sok türelem és odafigyelés kell hozzá), ha szükséges 1-2 korty vizet is adhatunk hozzá.
Beletesszük a margarint és a sűrített tejet. Folyamatos kevergetés mellett összeolvasztjuk. Ekkor keverjük hozzá az egész adag apróra szelt diót, majd a daráltat, annyit, amennyit csak felvesz (ha nem kell mind, ne tegyük bele). A lényeg, hogy erőlködés nélkül tudjuk keverni és kenhető maradjon. Két ostyalap közé vastagon kenjük fel a krémet és addig folytatjuk, amíg az anyag elfogy. Tegyünk a tetejére egy vágódeszkát vagy tálcát és valami nehezéket rá. Mire is jó a sütőtök :), estére lecseréltem sörös dobozokra a szimmetria végett. Legalább egy éjszakán át hagyjuk a súly alatt. Ha megpuhult lehet szeletelni.