A munkatársnőmtől kaptam kölcsön a Szatmári kostoló című könyvet. Környék szülöttje és élvezettel mesélt az anyukája által főzött ételekről. Mikor indítottam a blogom meglepett, hogy sok finom és különleges magyar étellel fogok benne találkozni.
Mivel még maradt bableves, hiszen abból nem lehet keveset és eleget :) főzni, nagy gondba voltam, hogy mit is készítsek mellé. Így jött az ötlet, hogy belelapozzak eme kis tájegységi összeállításba. Remek találtam, is egy ideálisat. Azt is megtudtam, hogy régen, ha nem is a szegények, de a takarékos idők étele volt, mert nagyon kevés hozzávalót tartalmaz.
A lisztet a szódabikarbónával és a sóval elkeverjük, majd annyi tejet adunk hozzá, hogy egy kellemes állagú tésztát kapjunk. Azt írta a recept, hogy ne legyen kemény. Én pizza tészta jellegűre kevertem ki. Majd tegyünk fél órára pihenni. Ha megvan, akkor kézzel, majd nyújtófával ½ cm-re nyújtsuk ki és kenjük meg a megpuhított margarinnal és beigli szerűen tekerjük fel. A rudat kb. 4-5 cm vastagságú szeletekre vágjuk. És minden darabot újra kinyújtunk kerek lappá, majd palacsintasütőben kevés olajon kisütjük. Fontos nem szabad túlsütni, mert keménykés lesz.
Valójában elég semleges ízű, így lehet sósan pl. tejföllel és sajttal tálalni,
6 megjegyzés:
Bianka,ez nagyon szép...és nagyon ennivaló:)Ezt a lekvárosat akkor kérném is...
Még nem értem el a lekváros képhez,de már éppen azon gondolkodtam,hogy akár lekvárosan is lehetne enni és erre tessék! Tényleg!
A sajtos-tejfölös viszont levett a lábamról.
Nagyon jól néz ki, és egyszerű. Lehet még nekem is menne. Ki fogom próbálni.
Húúú, ez nagyon tetszik! Tutira ki fogom próbálni. Szépek lettek ám! :)
Mindenkinek köszönöm :)
Szilvalekváros volt. Nekem úgy jobban is ízlett
A hetvenes években jelent meg egy receptgyűjtemény Régi és új ízek címmel, itt jelent meg édesanyám, Kiss Áronné, rongyos lapóka receptje.Azt a receptet keresem.
Megjegyzés küldése