2010. aug. 27.

Császármorzsa

Több helyen láttam, gondoltam rég volt nálunk is, mert imádjuk enni, de utáljuk készíteni. És milyért többes számban beszélek, mert amint elkezd keményedni, a férjem veszi át a stafétabotot, hogy ő küzdjön meg a morzsává válásával :)
A másik, hogy én nem bírom megjegyezni a nevét. Mindig császárzsömlét akarok mondani, mikor tudom, hogy sok köze nincs, de valahogy a morzsa szó nem jön a nyelvemre. Ennyi keverés után, olyan finom desszertet kapunk, hogy az állaga és a színe alapján más nevet is kaphatna. Főleg, ha szép sárgájú tojással dolgoztunk, nem olyan, mint az arany?

30 dkg búzadara – 3 tojás – 4,5 dl tej – 2 vaníliás cukor – 10 dkg cukor – csipet só – 10 dkg vaj (margarin) – mazsola (mi nem szeretjük, így nem tettem)

A tejet fellangyosítjuk, belekeverjük a búzadarát, a van. cukrot, a cukor felét, csipet sót és legalább két órára félretesszük, hogy szívja meg magát. Ilyenkor, aki szereti, tegye a mazsolát is rumba ázni. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját kikeverjük és hozzáadjuk az előkészített búzadarát, maradék cukrot, majd óvatosan a tojások felvert habját. A margarint egy nagy-nagy tapadásmentes serpenyőben vagy laposabb edényben (nagy mennyiségű a tészta) olvasszuk meg és öntsük hozzá a masszát. Folyamatos keverés közben elég lassan, de megkeményszik, néha le is kell kaparni a fakanálról. Az elején nagyon ragadós egybe álló. Használjunk éles lapos fakanalat, mert miután kemény, azzal, sokkal jobban át tudjuk törni, vágni, hogy morzsává alakuljon. Nem baj, ha egy kicsit odakap az is a célunk, hogy átpirítsuk, közben folyamatosan dolgozzunk rajta. Ha kész lekvárral tálalhatjuk is. Én fahájas cukorral szeretem enni.

12 megjegyzés:

duende írta...

Van egy sokkal egyszerűbb módszer. Én a masszát jól kiolajozott tepsibe öntöm, és beteszem az előmelegített forró sütőbe. Kb. 10-15 perc múlva, mikor az alja már megpirult, kiveszem és lapos, széles fakanállal összetöröm, felvakarom, átkeverem. Visszateszem még 10 percre kb. a sütőbe és készen is van. Ennyi lenne. :)
Nem kell vele egy percet sem szenvedni.

duende írta...

http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/03/daramorzsoka.html

Ami írta...

CSatlakozom Duendéhez :). Tepsiben sokkal egyszerűbb.
Nagyon guszta kis képek, én is megkívántam.

Agi27 írta...

Gusztán néz ki :) Ha nem tudod megjegyezni a nevét, hívd a másik nevén, Smarninak :):):):):)

Bianka írta...

Köszönöm Lányok!

Duende, Ami igazatok van minek szenvedni ha van jobb megoldás is :)))))

Ági igen az valahogy jobban megragadt reggel is annak hívtam

családi tűzhely írta...

Imádom! Én is serpenyőben készítem, bár más recept szerint.

Zsiri írta...

Jó kis császármorzsa, milyen rég volt már nálunk, azt hiszem ez lesz a következő édesség :)

Ildy írta...

Nagyon szép kontrasztot alkot a lekvárral. Az milyen féle, amúgy?

Ottis írta...

Nagyon guszta, még soha nem készítettem!

Dia írta...

Még nem csináltam ilyet, de most várni is kell vele! :-) Nagyon guszta és a lekvárral..

Bianka írta...

Köszönöm Lányok!

Ildy a házi meggy lekvárom

Judith írta...

Jajj, de guszta! Soha nem keszitettem meg, ki kell probalnom.