Császármorzsa

Több helyen láttam, gondoltam rég volt nálunk is, mert imádjuk enni, de utáljuk készíteni. És milyért többes számban beszélek, mert amint elkezd keményedni, a férjem veszi át a stafétabotot, hogy ő küzdjön meg a morzsává válásával :)
A másik, hogy én nem bírom megjegyezni a nevét. Mindig császárzsömlét akarok mondani, mikor tudom, hogy sok köze nincs, de valahogy a morzsa szó nem jön a nyelvemre. Ennyi keverés után, olyan finom desszertet kapunk, hogy az állaga és a színe alapján más nevet is kaphatna. Főleg, ha szép sárgájú tojással dolgoztunk, nem olyan, mint az arany?

30 dkg búzadara – 3 tojás – 4,5 dl tej – 2 vaníliás cukor – 10 dkg cukor – csipet só – 10 dkg vaj (margarin) – mazsola (mi nem szeretjük, így nem tettem)

A tejet fellangyosítjuk, belekeverjük a búzadarát, a van. cukrot, a cukor felét, csipet sót és legalább két órára félretesszük, hogy szívja meg magát. Ilyenkor, aki szereti, tegye a mazsolát is rumba ázni. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját kikeverjük és hozzáadjuk az előkészített búzadarát, maradék cukrot, majd óvatosan a tojások felvert habját. A margarint egy nagy-nagy tapadásmentes serpenyőben vagy laposabb edényben (nagy mennyiségű a tészta) olvasszuk meg és öntsük hozzá a masszát. Folyamatos keverés közben elég lassan, de megkeményszik, néha le is kell kaparni a fakanálról. Az elején nagyon ragadós egybe álló. Használjunk éles lapos fakanalat, mert miután kemény, azzal, sokkal jobban át tudjuk törni, vágni, hogy morzsává alakuljon. Nem baj, ha egy kicsit odakap az is a célunk, hogy átpirítsuk, közben folyamatosan dolgozzunk rajta. Ha kész lekvárral tálalhatjuk is. Én fahájas cukorral szeretem enni.