2010. szept. 28.

Fahéjas, diós darázsfészek

Eljött az ősz, a hideg, az eső, valamint a nehezebb kelt tésztás sütemények korszaka. Nem arról van szó, hogy karácsonykor nem ennék szívesen gyümölcsös joghurt tortát, hanem olyan hőmérsékletű lett a konyha, hogy szívesen fűtők és állok a sütő mellett és készítem a finomabbnál-finomabb kelt tésztákat. Bárki, bármit mond, szerintem a kelt tésztának meg van a varázsa, számomra ő az igazi. Kezdem az egyik kedvencemmel a darázsfészekkel. Az alap darázsfészek cukros vajjal (margarinnal) van megkenve, de a következőkben bármivel ízesíthetjük.

50 dkg liszt – 2 tojás – több mint fél liter tej – dió nagyságú élesztő (fél kocka) – egy kocka margarin 250g – 200g cukor + 2 kanál – 2 csomag vaníliás cukor – 2 kiskanál fahéj – 3 marék dió Az élesztőt megkelesztjük egy pohár tejjel 2,5 dl (élesztő, tej, egy kiskanál cukor, és két kiskanál liszt + meleg hely). Ha felfutott, beleöntjük a lisztbe, hozzákeverjük a 2 tojást. Most kivételesen kézzel dolgozzunk, mert egy nagyon-nagyon sűrű masszát kapunk. Ha már kezelhetetlen, akkor tegyünk hozzá még egy kis langyos tejet (én szoktam, de tényleg pár kortyot). 30 percre meleg helyen pihentessük, míg a kockamargarint, fahéjat és a 200 g cukrot össze nem keverjük.
A tésztánkat nyújtsuk ki, majd egy lapáttal kenjük meg a krémmel. Szórjuk meg az apróbbra tört dióval és kézzel lapoggasuk bele. A diót enyhén elő is piríthatjuk (én igen) de nem fontos. Feltekerjük és egy kicsit emelgetve hosszítunk rajta. Majd 3 ujjnyi vastag szeleteket vágunk. Szellősen egy kivajazott tepsibe rakjuk, majd ezek után 1,5-2 órára meleg helyen pihentetjük. Ha megkelt 180 fokos előmelegített sütőbe tesszük. Közben a maradék tejet felforrósítjuk két 2 van. cukorral és még 2 kanál sima cukorral. Mikor majdnem kész a sütemény, kivesszük és mindegyik csigát meglocsoljuk két kanál édes tejjel, majd készre sütjük, vigyázva, hogy az alja ne égjen oda. Óvatosan mert csalóka, a fahéjtól gondolhatjuk, hogy már rég megpirult, vagy az átázott aljtól, hogy nyers maradt. Az a lényeg, hogy az alja puha és mégis karamellizált állagot kapjon, emiatt sütés után egyből szedjük ki a tepsiből, mert hűlés közben beleragadna.

18 megjegyzés:

Mézigörl írta...

Már viszem is a receptet...imádom, nagyon rég ettem!!! :)

Vica írta...

Nagyon guszta:)

Gizi írta...

Szuper jó, nagyon guszta!!! Most bizony bevállalnák belőle 1-2 darabkát.(még reggeli előtt vagyok. :)))

Dia írta...

Hmmmm, ez igazán jó lehet.

Belly írta...

Nagyon szeretjük,igazi családi süti.

Ildy írta...

Lökj ide egyet (vagy kettőt), lécci!

Deborah írta...

Na ezt most én is viszem melegében... eddig sose készítettem, de mindenki szereti nálunk. Lehet nemsokára ugyanezt látod nálam is a blogon;), a te recepteddel ráadásul:)

Nelli írta...

Nagyon szeretjük mi is, fahéjasan, diósan még nem próbáltam, de a nutellás is nagyon fini.
Szeretem, hogy olyan érhetően leírod a recepteket!:-)

Gál Edith írta...

Na, akkor ebből kérek szépen néhány darabot. Nyithatom az ablakot? :)

Bianka írta...

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm
Kedvenc süteményem, még anyumtól tanultam készíteni. Ez volt az első :)

Tücsök Bogár írta...

Szupi !

Csibe írta...

Húúú, de szeretném!

kempfcandi írta...

Megtanulom tőled:D!!!!
Köszi a receptet!

Nea írta...

Imááááádom! Szinte érzem az illatát. Csodásan néz ki'

Ottis írta...

Guszta!

Boroka írta...

Nyamiiii! :))

Bianka írta...

Mindnekinek köszönöm, és várom az elkészült sütiket :)

Raindrop írta...

A libacomb után kettőt bevágnék ebből, köszi! :)