2010. nov. 3.

Kelkáposzta főzelék

Mindenkinek ajánlom, bár nem hiszem, hogy van köztetek olyan, aki még ne evett volna kelkáposzta főzeléket, ha máshol nem, akkor a menzán. Talán a fiatalok között van, aki még nem készítette, így nem nagy ördöngösség. Remek hétköznapi ebéd vagy vacsora, főleg egy jó kis fasírttal.

Egy közepes fej kelkáposzta – 1 hagyma – 1 paprika – só – bors – majoránna – őrölt kömény – pirospaprika – 3 gerezd fokhagyma – 4 nagyobb burgonya – liszt – olaj - babérlevél
Személy szerint le szoktam forrázni a csíkokra vágott kelkáposztát és leöntöm a vizet róla, hogy távozzanak a „gázok” :) Egy kis olajon dinszteljünk meg az apóra szelt hagymát, következhet rá az ugyancsak apróra darabolt paprika és a fűszerek. Pirospaprikából elég egy csipet, a többiből mehet bőven. Tegyük rá a káposztát, adjuk hozzá a babérlevelet, köményt és öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje. Lassú tűzön rotyogtassuk. A végén, amikor a kel már majdnem kész (ne főzzük túl), adjuk hozzá az apró kockákra vágott burgonyát. Ha az is megfőtt. Készítsünk egy fokhagymás habarást és sűrítsük be.
Tálalhatjuk fasírttal, kolbásszal vagy pörkölttel is.

9 megjegyzés:

családi tűzhely írta...

Hú, de régen ette, be is iktatom a jövő heti menübe:)

Tücsök Bogár írta...

Menza :) ! Azért az nem egészen ilyen volt :))) !

Nelli írta...

Jövő héten én is készítek, bár csak ketten szeretjük.:-(

szemirámisz írta...

Szeretem! :))

Ez a forrázás jó ötlet, legközelebb kipróbálom.

Zsiri írta...

Jó kis főzelék, az idő múlásával egyre jobban főzelékesek lettünk. Nagyon guszta!

Viki írta...

Egyszerüen imádom, s fasirt nélkül kérek szépen egy tányérral, ha lehet :) Én ugyanis most sütöm a fasirozottat, de még nem tudom mi lesz mellé :))

Raindrop írta...

Imádom! Nincs is ennél jobb, fasírttal, kenyérrel. :)
Ohh...

Latsia írta...

Nagyon szeretem, pont úgy, mint Raindrop!:-)

Bence írta...

Az eres részt érdemes kivágni, akkor nem lesz kesernyés (Emőke tippje, legutóbbi amit főzött nagyon zsenge maradt), és rozsdamentes acél reszelőn kell lereszelni (késsel vágás helyett).

Aztán akár lehet blansírozni, majd leönteni a főzőlevet és úgy felhasználni a káposztát.
Na ezek után tuti nem lesz kesernyés. Finom zsenge, szinte "édes" lesz a végeredmény.

Bár én például kesernyésen is szeretem, annak is megvan a hangulata.